Minden szülőnek fejtörést jelent a gyerekek beiskolázása és ugyan nincs gyerekem még, de emlékszem rá, hogy minden évben micsoda világjárást végeztünk édesanyámmal, amikor beiskolázott.
Emlékszem még az első iskolás évem előtti dobozkámra, ami idestova két évtizeddel ezelőtt volt. Volt akkor benne egy kék pöttyös kocka, szappan, ecset, festék, egy piros iskolatáskám volt, amin egy kutyus volt, szép ruháim, amik közül sokat Ausztriából zsákosan kaptunk lenőve az ismerősök gyerekeiről. Volt egy szép kis zöld kutyás tolltartóm is tele szépen megfaragott ceruzákkal, faragóm és még mindig emlékszem milyen volt a faragóbol kivett fa illata. Valahogy szerettem. Már akkor is biztosra mentem, hiszen a zsírkrétáimat is kifaragtam, bár azoknak az illatát valahogy soha nem díjaztam és magát a zsírkrétát sem tartottam isten ajándékának.
Az első év beiskolázásáról van egy kép ahol a mamám mellett állok két copfba kötött hajjal és olyan mozdulattal vágtam csípőre a két kezem, mintha most irattak volna be a Harvard minizseni képző kurzusára. Valójában ez nem jelentett mást, mint a hozzánk legközelebb eső általános iskola alsó tagozatát ahol Erzsi néni lógtam a szünetben, ahelyett, hogy a gyerekekkel játszottam volna és amikor megtudtam, hogy öcsém lesz így jelentettem. “Tanárnéninek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 6 és kisöcsém lesz.” Egy gyerek nyilván nem érzékel ennyi idősen sokat abból, hogy mi is történik, de sajnos sok olyan háztartás van, ahol nem kapnak semmiféle támogatást és mégis meg kell venni a stoplis cipőt a focihoz meg a nem stoplisat a teremhez meg befizetni év elején az iskolapénzt.
Ezek sajnos olyan költségek, amiket nem lehet minden esetben megkerülni. Kár is vitatni. A gyerek az gyerek és a legtöbb szülő mindenből az újat fogja megvenni. Inkább néhány élettippet mondanék emellé.
Ha nem akarunk irracionálisan sokat költeni füzetekre és a társaira, akkor ne vigyük el magunkkal a gyereket ezeket a dolgokat megvásárolni. Jómagam is ott rágtam anyám térdét és idegeit, hogy de vegyük meg a barbis meg a kutyás füzetet és az ember gyenge és a saját kölkének senki se tud nemet mondani jó szívvel. Ha egyébként így teszünk, akkor a gyerekből is egy tudatosabb vásárlót csinálunk, hiszen nem a telemintázott dolgokat szokja meg gyerekkorától, hanem képes lesz megérteni, hogy a tárgyak minta nélkül is használhatók.
Ha a gyerek mégis ott van és átvált Ozzy Osbourne üzemmódba még ne törjünk meg. Egy gyerek általában nem hülye, hanem tudja, hogy elérhet valamit a szülőnél hisztivel. Ilyenkor kell egyébként a gyereket értelmesen kezelni és a pozitív jutalmazást alkalmazni. Ámbár a gyerek kicsi, de ha azt mondod neki: “Figyelj ide kicsim, ha most ezt a füzetet megvesszük, akkor nem tudunk elmenni fagyizni, mert olyan drága ez a füzet, hogy abból a másikból tudunk ötöt is venni. Ha azt választjuk akkor cserébe ezt meg ezt tudjuk csinálni.” Egy valamire való értelmes gyerek, akit így kezelnek, az venni fogja a lapot. Én már ezt több három éves gyerekkel próbáltam és működik. Valahogy, ha a gyerekkel megbeszéljük megérti, csak ismernünk kell és tudni rá racionálisan hatni.
Az iskolatáska drága. Érdemes lehet az árukeresőn venni és több évre beruházni, még ha a táska még nagyobb, mint a gyerek akkor is. Egyébként sok gerincproblémát meg lehet oldani, ha helyből olyan táskát választunk, ami gurulós és nem kell egy kis madárcsontú babócának cipekednie. Emlékszem mindig úgy jártunk az iskolába, mint a málhás szamarak. Ezt én középiskolára annyira utáltam, hogy soha nem vittem haza a könyveim, amit haza kellett vinni meg pengével kettévágtam. Hiába nem lehetett ott hagyni, csak úgy csörgött a szekrény alján a könyvem az órák végén úgy vágtam be.
Egy gyereken semmi keresnivalója a Guccinak és más nagy világmárkáknak. Egy egy ruhadarab rendben van de minidivat majmot és jó fogyasztót csinálni egy gyerekből nem érdemes. Én fél gyerekkoromat mások lenőtt ruháiban töltöttem, az öcsém meg az én lenőtt ruháimban (ami unisex volt.) Valahogy felnőttünk.
A cipőn nem szabad a pénzt sajnálni a pénzt, mert hamar rossz tartása lesz egy gyereknek.
Készüljünk időben. Ne az utolsó pillanatban akarjunk megvenni mindent, mivel az árak felmennek. Például olcsó füzeteket lehet fél évvel előre a Kik-ben is kapni, vagy ha látunk valamit leárazva a Tesco saját márkás termékeitől sem kell ódzkodni.
Adjunk a gyereknek friss ételeket és ne kész dolgokkal etessük. Annál nincs is jobb érzés, ha egy gyerek az otthonit viheti. Én mivel vegetáriánus voltam és finnyás is az első 6 évben masszívan sajtos zsemlét ettem a tízórai szünetben.
Felesleges címkézni pluszban egy füzetet, ha van amúgy hely ráírni vagy beleírni a nevet.
Egy órarendet otthon ki lehet nyomtatni három perc alatt és nem kell megvenni a formulát.
Legyen egy gyereknek mindenképpen házi feladat füzete, ez a leghasznosabb beruházás mert a saját életünket könnyítjük, ha a terminátorkodás ideje van. Ez egy jó befektetés!
Ha nem vagyunk a turi ellen, akkor onnan is fel lehet öltöztetni vagy más családtagok nagyobb gyerekeinek a ruháit ráadni.
Sportruházatot és tisztálkodó szettet sokszor már a meglévő dolgokból is össze lehet otthon válogatni.
Nem feltétlenül kell a csiricsáré, van sima átlátszó fólia is, amivel a könyveket be lehet kötni vagy megmaradt csomagolópapír. Én személy szerint nem leszek a romantikus anyuka típus ami napokig rózsaszín ködben a gyereke könyveit Cserháti Zsuzsa számokra kötögeti be. A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást választom és inkább kiviszem abban a maradék szabadidőben amit a cuci könyvkötés helyett megspóroltam a gyereket sárban dagonyázni, ha kedve lesz.
Ha a gyereknek szülinapja van beiskolázás előtti félévben, és a családtagok játékot akarnak venni, nyugodtan mondjuk nekik, hogy 1-1 dolgot vegyenek meg előre a sulira. Ezzel a gyerekben azt a tudatot is keltjük, hogy tök jó dolog az iskola és jobban fogja várni. Ahelyett, hogy még egy gyerekfigyelem rabló csörömpölő vackot kapna, amit tíz perc után úgy hajítanál ki a kukába szíved szerint, hogy darabokra törik ez egy kiváló iskola motiváció a gyereknek, mert azt látja, a felnőtteknek ez tetszik. És a gyerek mivel játszik, hát persze, hogy nem a csörgős szirszarral, hanem a távirányítóval, tehát utánozza a felnőtteket.
Tudom, hogy már mindenki előre sajnálja az én gyerekeimet, de azért hozzá szeretném tenni, hogy egy tündéri anya leszek, aki nem akarja a gyerekeit elkényeztetni, mert abból soha nem lesz életképes felnőtt ember. Millió példát láttam már és akkor lesz valaki a legjobb apja vagy anyja a gyereknek, ha azt az életre neveli és pedig harcosokat fogok nevelni nem mimóza Rózákat.
Szóval jöjjön a fekete leves.
Legyen a gyereknek zsebpénze heti szinten, ha lehet a jó jegyekért és a feladatok elvégzéséért, de toroljon, ha rosszat tesz. Például, ha megbeszéled vele a korához mérten, hogy ezt vagy azt ne tegyen meg, mondjuk ne csússzon a földön és lyukassza ki a nadrágját, ha ezt megteszi, akkor jön a sarc ideje, mint a való életben. Hiszen ha te büntetést kapsz mondjuk gyorshajtásért és nem fizeted be időbe dupla annyit kell befizetni. Az élet néha szar és ezt a gyereknek tudnia kell. Hiába ordít a fiad vagy a lányod, hogy adjon neked vissza négyezer forintot, hogy megvarrtad a nadrágját meg kell tanítani, hogy a dolgoknak következményei vannak és elmesélni nekik, hogy az életben is így van. Így később veheti meg a zsebpénzéből a kiszemelt játékot, de te spóroltál, mert a gyatya egész éven át gyatya marad, nagyobb valószínűséggel.
Jobban akarsz a befektetésekhez érteni? Akkor ezek a könyvek neked valók!
Új vagy a pénz világában én nem tudod hol kezdd el, én igen!
Át akarod látni a pénzügyeid? Itt vannak a tervezőim:
Vannak ingyenesen letölthető anyagaim is, válassz egyet a kedvedre!
Velem szeretnél tanulni, beszéljünk!
Comments